Muszáj beszélnem még. Nézzétek el nekem.

Véleményt szeretnék mondani a 4 első Placebo-lemezemről, amit megvettem. (: Figyelem! Lehet, hogy elárulok egy-két olyan dolgot, ami nem publikus a lemezekkel kapcsolatban, amíg meg nem veszitek. xD Ha szeretnétek, hogy meglepi maradjon a lemezek tartalma, ne olvassatok tovább!
Jót is, meg rosszat is mondanék. Melyiket mondjam előbb? Oké, kezdjük a rosszal.

Szóval megvettem a Battle For The Sun-t nemrég a Media Marktban, majdnem 5.000 Ft-ért. Előzőleg hallottam a CD-ről két számot, a For What It's Worth-t és a névadó Battle For The Sun-t. Ezek nagyon tetszettek, és mivel a Placebo összes előző számát ismertem már, gondoltam, a BFTS többi számába nem hallgatok bele, had legyen meglepetés. De micsoda meglepetés volt...!
Nagyot csalódtam ebben a CD-ben. ): Van ez a két fent említett elragadó szám, de a többi egyszerűen brutálisan lezüllött az eddigi dalokhoz képest. Egyedül még az Ashtray Heart tetszik, de annak meg nagyon koppintás-szaga van. Mintha már hallottam volna valahol... Eddg összesen a 6. számig hallgattam a lemezt, tovább nem voltam képes elviselni ezt az "új hangzást". A dalszövegek is rettenetesen értelmetlenek. Mi történt a Placebo-val? Tudom, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Az előző album, a Meds volt az eddigi legsikeresebb. Meg is tudom érteni, mert egytől-egyig fantasztikus számokkal van teli a korong, nekem a kedvenc albumom ez, minden tekintetben. Talán elszálltak a sikertől a fiúk? Vagy Steve kiszállása a bandából okozott ekkora lezüllést? Az utóbbira tippelek inkább. De az is elképzelhető, hogy csak kimerültek egy kicsit, és nem úgy sikerült a dalszerzés stb., ahogy ők szerették volna. Brian-nek is ott van a kicsi Cody... bizonyára sokat törődik vele. Na mindegy. Ez az én véleményem. Nem vagyok elfogult fanatikus. Egyszerűen jó, hogy nem vágom ki a kukába a lemezt.

Most következzék egy kis felüdülés, egy némileg vidámabb kritika. xD (: A másik, amit megvettem, az a Once More With Feeling: Singles 1996-2004. Három lemez jár hozzá: az első lemezen megtalálható a 19 Placebo-sláger, amelyek kislemezek formájában is megjelentek. Egy bónusz CD remixekkel. Plusz egy DVD, amelyen többek között megtalálható 18 videoklip, egy 40 perces interjú a banda tagjaival és a Soulmates Never Die: Live In Paris trailere. Imádom ezt a gyűjteményt! *.* Nekem a remixekre már igazán nem volt szükségem, azok nem is nagyon tetszenek. Nevezzetek maradinak vagy konzervatívnak, de pl. az English Summer Rain-t hová turbózzák még fel? xD Már önmagában olyan remixes hangzású. Persze, elhallgatom őket, a kedvencem a Taste In Man, a Slave To The Wage és az Every Me Every You. A többi elég idiótán hangzik. xD Az első CD-n a Dawid Bowie-val közösen előadott Without You I'm Nothing van, ami külön öröm a számomra (és remélem, még sokaknak). *-* Egyébként egy másféle English Summer Rain szerepel ezen a lemezen, mert a Sleeping With Ghosts-féle másképpen kezdődik. Ja, és rápakoltak plusz két számot, az I Do és a Twenty Years címűt. Ezek a gyűjtemény megjelenése előtt nem jöttek ki.
Jöhet a DVD kielemzése! ^^ Az interjú überkirály, mást nem is tudok mondani. Egyes részeken hülyére röhögtem magam xD Majd lefordítom, mert nektek is el kell olvasnotok. Jaj, és nagyon-nagyon örültem annak, hogy van felirat az interjúhoz és a klipekhez készült audio-kommentárokhoz. Végre értek is valamit... Amit viszont nagyon hiányoltam, az a Twenty Years audio-kommentárja volt. Egyszerűen lehagyták a lemezről! D: Miközben azösszes többi klip kommentár fent van... Őszintén szólva erre lettem volna a legkíváncsibb, hogy hogyan készült stb. mert végülis az egész gyűjteményt a TY fogta össze. Ugyan 20 éve még most sincsenek a pályán, de ez csak egy jelképes szám. xD Ez volt az egyetlen dalszöveg, amit mellékeltek a OMWF-hez. Szóva nagyon hiányzik, de valószínűleg azért nem volt rajta, mert ez egy bónusz-szám/klip, úgy hogy örüljünk,hogy egyáltalán létezik. xD

No, ennyi lenne. (: Kösz, ha elolvastad <3